Pár fogalmat érdemes tisztába tenni.

A poszt több Wikipedia szócikk felhasználásával készült, néhány kivételtől eltekintve csak a szerkesztés az én munkám.

A Biblia (koiné görög βιβλίον tekercs szóból) azoknak a könyveknek a gyűjteménye, amelyeket a zsidóság és a kereszténység Istentől sugalmazottnak és ennek okán szentnek fogad el, tehát a hit és az erkölcs területén általános mércének tekint. A teljes Bibliát szent jellegéből adódóan keresztény Szentírásnak is nevezik.

A Tanakh a héber Biblia, vagy más néven Ótestamentum, vagy Ószövetség. A Tanakh nyelve néhány szakasz kivételével, melyet arámi nyelven írtak, héber.

A kereszténység is szentnek és sugalmazottnak vallja a zsidóság Bibliáját, de mellettük ugyanilyen isteni tekintélyt és kötelező mércét tulajdonít azoknak az 1. században keletkezett írásoknak, amelyek Jézus életéről és tanításáról „tanúskodnak”, és amelyeket a hagyomány szerint az apostolok vagy azok tanítványai írtak, vagy jegyeztek le. Így a kereszténység két részre osztja a Bibliát: a zsidó Bibliát magában foglaló Ószövetségre  (Ótestamentum) és az apostoli írásokat tartalmazó Újszövetségre (Újtestamentum). Gramatának, azaz Írásoknak nevezték az ószövetségi és újszövetségi könyvek együttesét.

Itt egy érdekességet érdemes közbevetni.

A héber nyelv (melyet köznapi és hagyományos kifejezéssel zsidó nyelvnek is neveznek) az afroázsiai nyelvcsalád sémi ágába tartozó nyelv, Izrael Állam hivatalos nyelve, amelyet a 19-20. századi nyelvújítás tett alkalmassá a modern használatra. A nyelvet héber írással írják.

A manapság sokat emlegetett jiddis nyelv (saját nevén: ייִדיש) a germán nyelvek nyugati ágába tartozó nyelv, eredetileg az askenázi (= német) zsidóság nagy részének anyanyelve volt, amely felnémet származéknyelvként alakult ki német nyelvterületen a középkor folyamán. Ez a felnémet jellegű nyelv tartalmaz héber-arámi és ófrancia elemeket is. Egyes régiókban szláv elemek is belekerültek a jiddisbe, természetesen, ahol szláv nyelvi környezetben élt a jiddis, ott a nyelvtani szerkezetekre is hatással volt. Hosszú időn keresztül egyfajta „elrontott” német nyelvváltozatnak, zsargonnak nyilvánították. Terjedését a kereskedelem, ipar nagyban elősegítette, s később az üldöztetések elől menekülők által jutott el Magyarországra is.

A héber nyelvet a zsidók már a Krisztus születése előtti századokban egyre kevésbé használták, a mindennapi élet nyelve a hellenizált, utóbb római fennhatóság alá kerülő Júdeában az arámi és a görög, ill. valamelyest a latin  volt. A héber nyelv volt az összekötő kapocs a zsidó diaszpórák között.

A héber és jiddis nyelvre egy példamondatot választottam (forrás: https://wikivisually.com/lang-de/wiki/Jidisch (mindössze nyelvi példa)).

"Eben dieses Vermächtnis hinterließ mir vor Jahren in meiner lebendigen Heimatstadt ein alter Junggeselle, ein verwirrter Dichter mit einem langen Zopf hinten, ähnlich einem Besen aus frischem Birkenreisig. Niemand kannte seinen Namen, seine Herkunft."

Jiddisül kb. így néz ki: "עס איז געווען דעם לעגאַט לעבעדיק יאר צוריק אין מיין לעבעדיק כאָומטאַון פון אַן אַלט באָכער, אַ קאַנפיוזד פּאָעט מיט אַ" לאַנג צאָפּ הינטער, ענלעך צו אַ בעזעם געמאכט פון פריש בירקענרעזיג. קיינער ווייסט זיין נאָמען, זיין אָנהייב."

Jiddisül (német alapú átírásban): "Ot di zawoe hot mir ibergelosn mit jorn zurik in majn lebediker hejmschtot an alter bocher, a zedrumschketer poet, mit a langn zop ahinter, wi a frischer berjosewer besem. ß’hot kejner nit gewußt sajn nomen, fun wanen er schtamt."

Jiddisül a YIVO átírásában: "Ot di tsavoe hot mir ibergelozn mit yorn tsurik in mayn lebediker heymshtot an alter bokher, a tsedrumshketer poet, mit a langn tsop ahinter, vi a frisher beryozever bezem. S’hot keyner nit gevust zayn nomen, fun vanen er shtamt."

Németül tudók egyértelműen láthatják a német nylevi rokonságot.

(A YIVO egy 1925-ben Wilno-ban, a második lengyel köztársaságban (ma Vilnius, Litvánia) alapított szervezet, ami feladatául tűzte ki a jiddis nyelv és kultúra megőrzését, tanulmányozását, kutatását és tanítását. Jelenleg New York-ban működik és a Zsidó Történelmi Központ tagja.)

Az ószövetségi írások születésének időpontja az I.e. 2. évezredtől az I.e. 5. századig terjed, míg az újszövetségi írások az I. században, illetve az azt követő időszakban keletkezhettek.

A keresztény Bibliák sem azonosak, a katolikus Biblia tartalmazza a Makkabeusok I-II. könyvét, Tóbiás könyvét, Judit könyvét, a Bölcsesség könyvét, Jézusnak, Sirák fiának könyvét és Báruk könyvét, amelyek a protestáns fordításban nincsenek meg. Jeremiás könyvét és Jeremiás siralmainak könyvét pedig néha egynek, néha kettőnek számítják.

A Bibliát 1228-ban Stephen Langton canterbury érsek fejezetekre osztotta, majd 1541-ben Santes Pagnino, 1551-ben pedig Robertus Stephanus versekre osztotta az Ószövetséget, majd az Újszövetséget. Ma is ez a tagolás érvényes, Ezékiel 25:17 így Ezékiel próféta könyvének 25. fejezetének 17. versét jelöli, ez a 16. században a nyomtatás kezdetével alakult ki.

Csak egy apró, kulturális vonatkozású érdekesség: Ezékiel 25:17: "Nagy bosszút állok rajtuk, megfenyítem őket haragomban. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor bosszút állok rajtuk."

Ez pedig Quentin Tarantino és Samuel L. Jackson zsenialitása a Ponyvaregény című filmben (a magyar szinkron átirata): "Ezékiel 25:17 Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti a gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője és az elveszett gyermekek meglelője. Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, és amazokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek, és majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok!",

A kánon szó a bibliai iratokra alkalmazva a hit szabályát tartalmazó, az Istentől ihletett iratok együttesét, gyűjteményét jelenti.

A kanonizáció kifejezés azt jelenti, hogy az egyház elismerte az egyes iratok isteni ihletettségét (Isteni eredetét) és ezzel a kánonhoz való tartozását. Ha a kanonizáció folyamatáról beszélünk, akkor arról van szó, hogy mikor, miként ismerték fel, vagy ismerték el az egyes iratok kanonikus voltát és csatolták véglegesen a kánonhoz. A Biblia kanonizációja a 397-es III. Karthágói Zsinaton zárult le. A Biblia könyveihez hasonló, de az egyház által hamisítványnak (pszeudoepigráf) vagy nem Isten által sugalltnak ítélt, és ezért a kánonból kihagyott könyveket apokrifoknak nevezik. Az Újszövetségbe került Jelenések Könyve például még a 4. században is "gyanús" könyv volt.

Természetesen az apokrif iratok nem csak az Újszövetséggel kapcsolatban kerülnek elő.

Az Ószövetséghez kapcsolódóan 24 apokalipszis, 12 történeti mű, 8 testamentum, 5 költői mű, 3 levél, 2 imádság, 3 elő- és utószó, 6 apokrifon és 35 egyéb írás maradt fenn. Ezek a Kr. e. 3. század és Kr. u. 3. század között keletkeztek, bibliai szerzők művének tüntetik fel magukat. Sok közülük álmokat, látomásokat tartalmaz Ezékiel, Dániel és Zakariás stílusában. Jellemző rájuk a messiási királyság dicsőségének érzékletes leírása, úgyszintén élénk fantáziával írnak a teremtésről, angyalokról stb. Emellett maga az Ószövetség egyes könyvei utalnak íratokra (szám szerint összesen 16-ra), melyek azonban nem maradtak fenn.

Az Újszövetséghez kapcsolódóan 33 evangélium, 20 apostoli levél, 17 az apostolok cselekedeteivel kapcsolatos irat, 11 apokalipszis, 3 Máriáról szóló mű, 20 egyéb irat és 7 töredék maradt fenn, valamint számon tartanak 8 elveszett művet is.

A Biblia fordításainak száma felsorolhatatlan szinte, így csak említek néhány jelentőset.

Az első magyar nyelvű bibliafordítás feltehetően 1420 és 1430 között született Tamás kamanci oltáros pap és Újlaki Bálint belcsényi plébános munkájaként. Ez az úgynevezett Huszita Biblia.

Nem sokkal később Báthory László pálos szerzetes 1437–1457 között fordította magyarra a teljes Bibliát. Műve Mátyás király Corvinái között is helyet kapott, de annak a török hódoltság korában nyoma veszett.

Károli Gáspár fordítása az első fennmaradt teljes magyar Biblia fordítás. Ő az eredeti (óhéber és ógörög) Bibliát fordította, de munkájához felhasználta Luther német Bibliáját. Fordítása 1590-ben került kiadásra, ez a Vizsolyi-Biblia. Ezt a fordítást 1908-ban revideálta a Brit és Külföldi Bibliatársulat, ez a változat a ma használatos ún. Károli-Biblia.

Károlyi Gáspárt  a protestáns gyakorlat nevezi Károlinak, eredeti neve Radicsics Gáspár volt, de később a szülővárosáról Carolinak avagy Caroliusnak nevezte magát. 1529 körül született Nagykárolyban (ma Románia), családja a törökök elől menekült ide, a név alapján valószinűsíthetően szerb származásúak voltak.

A legelső fordítás a Tórából, a mózesi 5 könyvből készült héberről görög nyelvre. Ez a Septuaginta.

Szent Jeromos műve, a Vulgata a Septuaginta alapján készült latin nyelven.

A zsinagógákban a mai napig a Targumból, a Biblia arámi fordításából olvasnak.

Egyelőre itt megállok, úgyis előkerül még bőven elég érdekes apróság.

Ámen.