Megtévesztő lehet a poszt címe, ez azonban nem véletlen. Tulajdonképpen az említett három személy ugyanazt jelöli. Vagy mégsem?

Egyszerűsítek a továbbiakban, és Mária Magdolnáról fogok írni, a keresztény kultúrkör leginkább ezt a nevet őrizte meg.

Tegyük félre Dan Brown-t nagyon gyorsan. Az általa vázolt fikcióban megjelenik a vérvonal-elmélet, mely szerint Mária Magdolna és Jézus házasok voltak, utódjuk született és leszármazottaik ma is köztünk élnek. Az elmélet az 1900-as évek elején terjedt el széles körben, azonban azóta többször is cáfolták. Hogy a Mária Magdolna-kérdés mennyire izgalmas volt mindenki számára, az is mutatja, hogy a könyvből több millió példány kelt el és sikeres film is készült belőle.

Felejtsük el továbbá azt is, hogy Mária Magdolna prostituált lett volna. A Biblia 7 alkalommal említi, de egyetlen alkalommal sem nevezi annak, mindössze Lukács evangéliuma és Márk evangéliuma utal valamire:

Lukács 8:2 (Szent István Társulati Biblia, továbbiakban SZITB)

"(Vele volt a tizenkettő) és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén magdalai, akiből hét ördög ment ki..."

Károli-Biblia (továbbiakban Ká-B)

"És némely asszonyok, a kiket tisztátalan lelkektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, a ki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög ment ki..."

Márk 16:9

SZITB

"Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből a hét ördögöt kiűzte."

Ká-B

"Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, a kiből hét ördögöt űzött vala ki."

Az első, aki Mária Magdolnát prostitáltnak nevezte, I. (Nagy Szent) Gergely pápa volt. Gergely pápa heroikus munkával megerősítette egy történelmileg nagyon nehéz korban a keresztény vallás helyzetét, és hosszú időre lefektette az egyház és a pápai uralkodás alapjait és rendszerét. Valószínűleg Mária, Jézus anyja szűzi mivoltának ellenpólusát akarta megteremteni, hosszú ideig sikerrel.

Mindezt tette annak ellenére, hogy a bibliai említések is másról tanúskodnak:

Mária Magdolna

- (Jézus) "szolgálatára volt"

- "gondoskodott róla"

 - az elsők között ért az üres sírhoz

- ő volt az első aki találkozott a feltámadt Jézussal.

De van egy bökkenő, és vissza is térek a címhez. Az eseményt, ahol Mária Magdolna megjelenik, szerintem mindenki ismeri, bűnbánás, megbocsátás, de most nem erre fogok kitérni, ez legyen az egyház és a teológusok asztala.

Lukács evangéliumában egy Simon nevű farizeus (A farizeusok egy ókori, szigorú vallási elveket valló zsidó párt volt, akik életüket azáltal kívánták Istennek szentelni, hogy az előírásokat szigorúan megtartották. Ma a köznyelvben farizeusnak a képmutató embert nevezzük.) hívja a házába Jézust Kafarnaumban, ráadásul az asszony névtelen marad.

János Betániába helyezi az eseményt, Márta, Lázár és Mária (testvérek voltak) házába. Itt ráadásul Mária Magdolna felkeni Jézust.

Márk és Máté is Betániába helyezi az eseményt, de egy leprás házába.

Az első probléma nyilvánvaló, az egyház által elfogadott, kanonizált evangéliumok sem egyeznek a történettel kapcsolatban.

A második, a felkenés szintén nem egy apróság. Jézus neveként a Krisztust is említjük. A Krisztus a görög Χριστός (Khrisztosz) magyar alakja, mely a héber מָשִׁיחַ (Mossíaḥ, Māšsîªḥ, Mesiekh); magyarul Messiás szó tükörfordítása. Jelentése: „felkent”: az Ószövetségben a papokat és a királyokat olajjal kenték fel, mely aktus isteni megbízatásukat jelképezte. Eredetileg méltóságnév volt, mely a kereszténységben gyakorlatilag tulajdonnévvé vált. Jézus megbízása nevéből eredő feladatára, illetve felkenése Messiássá az evangéliumokban több helyen is tetten érhető. Lukács esetében Jézus jelzi is Simonnak, hogy "Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával." (Lukács 7:46 (SZITB)). Jánosnál viszont mindezt Mária Magdolna megteszi, holott ehhez nőknek nem volt joga (sok máshoz sem, de ez most nem ide tartozik).

A harmadik probléma az idő. János szerint hat nappal, Márk és Máté szerint 2 nappal az utolsó vacsora előtt történt mindez, Lukácsnál mindez a történet Jézus munkásságának elejére kerül. A keresztény hagyomány szerint mindenesetre Betániából indult Jézus Jeruzsálembe.

Egy extra probléma: Mária a hajával törli meg Jézus lábát mindenki előtt. Az akkori szokások szerint azonban a haj kibontása, kibontva viselése csak a férj előtt, a férjnek volt megengedett, ellenkező esetben válóoknak minősült (Timothy Freke, Peter Gandy szerint).

És, hogy teljesen összezavarodjon a kép, az apokrif evangéliumok között ott van Mária Magdolna evangéliuma is.

Az evangélium legteljesebb változatát kopt nyelven egy Karl Rainhardt által Kairóban megvásárolt 5. századból származó papirusz kódexben (Papyrus Berolinensis 8502) 1896-ban fedezték fel.

Mária evangéliumának két másik görög nyelvű töredékes változata is ismert. Ezt a két görög töredéket 1938-ban, illetve 1983-ban publikálták. A legteljesebb és legrégebbi kopt változatot 1955-ben.

Koptoknak nevezzük az Afrikában és a Közel-Keleten, elsősorban pedig Egyiptomban és Etiópiában élő, az ókorból – az erőteljes muszlim behatás ellenére – máig fennmaradt keresztény közösségeket, illetve azok tagjait. A kopt nyelv a koptok által a késő ókortól beszélt nyelv, az egyiptomi nyelv legkésőbbi fejlődési fázisa. A kopt egyház szervezetileg független a többitől.

Mária evangéliuma teljes terjedelmében nem ismert, a beszámoló körülbelül fele elveszhetett. A fennmaradt szöveg Jézus tanításait a belső lelkiséghez vezető útként interpretálja. A többi evangéliummal ellentétben a test feltámadásáról nem tesz említést, a lélek feltámadását és a testtől való elválását hirdeti. Tagadja többek között Krisztus második eljövetelét. Mária evangéliumából ugyancsak hiányzik a keresztény teológiában központi szerepet játszó bűn és bűnhődés gondolatkör is.

Néhány dolog még. Az apokrif irodalom összefoglalása azt mutatja, hogy Mária Magdolna viselkedése merőben különbözött az akkori, vele egykorú nök viselkedésétől. Úgy tűnt, jobban megérti Jézus tanításainak lényegét (amihez adalék az Alexandriai Kelemen levelében felfedezett töredék Márk titkos evangéliumából, amit a Mar Saba-i levélként ismert meg a világ), és közelebbi, bizalmasabb kapcsolatban volt Krisztussal, mint annak tanítványai.

Véleményem szerint ez a kérdéskör a mai napig nem tisztázott és nem is lesz az teljesen soha.

Egy biztos. Ahogy nincs utalás Jézussal való házasságára, nincs bibliai bizonyíték arra nézve sem, hogy Mária Magdolna prostituált lett volna.

Köszönöm a figyelmeteket.

Ámen.

A titokzatos dolgok mindig megmozgatják az emberek fantáziáját, és valljuk be, hajlamosak vagyunk a szükségesnél jobban misztifikálni a dolgokat. Akad egy automatizmus az emberekben, miszerint azért nem tudunk valamit, mert eltitkolják előlünk, ez a világ legegyzserűbb konspirációs teóriája. A mai posztban ez igaz is, bár nem leszek egy második Dan Brown vagy egyéb író, próbálok nem nagyon elrugaszkodni a valóságtól.

A legutóbbi posztban írtam az Index-ről, mindenkiben felmerülhetett talán, hogy az engedélyt nem kapott könyvek vajon nyom nélkül megsemmisülhettek, vagy léteznek valahol, valamilyen formában. Ennek kapcsán gondoltam arra, hogy teszek egy kis kitérőt a Vatikán számomra legérdekesebb részére a Vatikáni Könyvtárra.

A Vatikáni Apostoli Könyvtár (Biblotheca Apostolica Vaticana) a római katolikus egyház könyvtára (pontosabban a Szentszék könyvtára, hiszen a reformáció előtt alapították), a Vatikánban található. V. Miklós pápa alapította 1448-ban, 1475-től működik jelenlegi nevén. Eredetileg 350 görög, latin és héber nyelvű kódexet őriztek itt.

A kép forgatható és nagyítható (a forgatáshoz tartsd a képen az egérkurzort és a bal gombot tartsd nyomva, a nagyítás/kicsinyítés a görgővel történik).

Jelenleg a Szentszék könyvtára már 2 részből áll.

Az Apostoli Könyvtár történelmi, jogi, tudományos, teológiai és filozófiai kutatókönyvtár. Bárki szabadon kutathatja, aki megfelelő kutatói okmányokkal rendelkezik, és a kutatásához szüksége van a könyvtár anyagára.

Jelenleg kb. 75 000 kéziratot, 1,1 millió nyomtatott könyvet (köztük 8500 ősnyomtatványt) őriznek itt.

A Könyvtár leghíresebb darabja a Codex Vaticanus, mely a legrégebbi ismert Biblia-kézirat. A Codex Vaticanus a Kr. utáni IV. században keletkezhetett. Eredetileg teljes Biblia lehetett, de hiányosan maradt fenn, az Ószövetség egyes lapjai hiányoznak és az Újszövetség sem teljes.

Az Apostoli Könyvtárból a XVII. században V. Pál pápa választotta le a Vatikáni titkos levéltárat (Archivum Secretum Apostolicum Vaticanum).

A kép a 400 éves fennállás alkalmából készült 2012-ben.

Egy dolgot tisztázzunk mindenek előtt. A titkos levéltár nem abban az értelemben titkos, ahogy az elsőre tűnhet. A titkossága (amellett, hogy a mai napig vannak olyan részei, melyeket kutatók sem ismerhetnek meg) inkább annak privát jellegére utal. A levéltár a pápa, mint az egyház fejének tulajdona, melyet lemondása, vagy halála esetén utódja örököl. Mindez tetten érhető abban, hogy a Vatikáni Állam dokumentumait is itt őrzik.

Általában történelmi szempontból fontos, esetenként súlyosnak ítélt esetek dokumentumainak tárolására hozták létre az archívumot. Becslések szerint a polcok hossza nyolcvanöt kilométer lehet. Az archívum tartalmaz olyan állami papírokat, levelezéseket, pápai üzleti könyveket, és sok egyéb dokumentumokat is, amelyeket az egyház halmozott fel az évszázadok során.

Ami igazán mindenki fantáziáját (egyben az enyémet is) mozgatja, azok a történelmi dokumentumok.

A levéltárban őrzik például Galilei perének kézírással készített átiratát, Michelangelo levelezését a Szentszékkel, miszerint nem fizették ki a sixtusi kápolnában végzett munkáját, VIII. Henrik válási kérelmét, a Luther Márton 1521-es kiátkozásáról szóló pápai bullát illetve Stuart Mária (vagy I. Mária) skót királynő levelét, melyet a kivégzésére várva írt. Utóbbi kettőt a nyilvánosság számára is megtekinthetővé tették a 2012-es jubileumi kiállításon.

1881-ig a levéltár nem volt sem kutatható, sem látogatható, ekkor XIII. Leó pápa kutatók számára megnyitotta egy részét.

A levéltár legkorábbi darabja a VIII. századból származik, a XIII. századig azonban elég szűkös anyag áll rendelkezésre.

Olvasóterem a levéltárban:

A belépés nem éppen egyszerű:

1. A bejutni szándékozó kutatónak fel kell mutatnia egy ajánlólevelet egy elismert kutatóintézettől, vagy a történelmi kutatás terén elismert személytől.

2. Meg kell adniuk személyes adataikat és a kutatás pontos tárgyát.

3. Nem felsőfokú végzettségű személyek a levéltárba nem léphetnek be.

4. Szigorú előírások korlátozzák a megtekinthető iratok körét, az 1939 utáni iratok például teljes egészében zártak.

A levéltár honlapja közli is a részletes szabályokat.

Archivio Segreto Vaticano - Access and consultation

Remélem érdekes volt nektek is ez a poszt.

Ámen.

És ez nem az az Index, ami sokaknak esetleg beugrik.

A római katolikus egyház létrejöttétől kezdődően féltve és mérhetetlen szigorral őrizte befolyását a hívek felett. Míg nyomtatott könyvek nem léteztek, ez könnyebb volt, utána nagy mértékben nehezedett, de eddigre már elég erős volt ahhoz, hogy ne csak közvetítsen Isten és teremtményei között, hanem leszerelje az esetleg félresikló gondolatokat ezzel megőrizze uralmát.

A címben említett Index librorum prohibitorum azon könyvek listája volt, amelyeknek olvasásához a római katolikus egyház nem adta hozzájárulását és hívei számára kifejezetten tiltott. A lista összeállításának az volt a célja, hogy megakadályozzák a teológiailag helytelen, a katolikus hit és erkölcs szempontjából veszedelmes tanok terjedését.

Az index kialakulása nagyobb részt a reformáció térnyerésével jelent meg, 1540-ben a leuven-i és 1544-ben a párizsi egyetem már adott ki úgynevezett katalógust, amelyeken szereplő könyvek olvasását tiltották.

Az első hivatalos, formális indexet IV. Pál pápa adta ki 1559-ben. Megjegyezném, hogy a formalitás alapját pont ő adta meg még 1543-as bíborosi rendeletével (IV. Pál pápa az egyházi trónra kerülése előtt Carafa bíboros néven egyengette a hívek útját), mely szerint az inkvizíció engedélye nélkül tilos könyvet kiadni.

Az index három osztályba sorolta a könyveket:

1. azon írók, akiknek minden műve tiltott volt,

2. egyes művek, a szerző megnevezésével,

3. és olyan könyvek, melyek szerző megjelölése nélkül jelentek meg.

Ezt követően az index rendszere viszonylag gyorsan felépült.

IV. Piusz pápa 1564. március 24-én a Dominici gregis custodiae Domino (kb. a Pásztor az Úr védelmében...) kezdetű bullában tette közzé a tridenti zsinat által átdolgozott és kibővített indexet.

V. Piusz 1571-ben létrehozta az Indexkongregációt, így már külön hivatal fogalkozott az index karbantartásával.

A tiltás azért természetesen nem volt teljes, a kongregáció adta ki a tiltott könyvek olvasására szolgáló egyedi engedélyeket is. A kongregáció bíbornoki elnöklet, világi és szerzetesrendi papság mellett (a pápai udvar hivatalos teológusa is tagja volt) működött, határozatait természetesen a pápa hagyta jóvá és Rómában hirdették ki.

XV. Benedek 1917. március 25-én feloszlatta ugyan az Indexkongregációt, de a feladatkör az ún. Szent Offíciumra szállt. Az indexet egészen 1948-ig naprakészen tartották.

Volt ugyan lehetőség a indexre kerülés előtt könyv megvédésére, szükség esetén korrigálására, átszerkesztésére, de alapvetően az eljárás a kiadás előtti öncenzúrára bátorított.

A római katolikus egyház összességében mintegy 10000 művet helyezett tiltólistára, az utolsó, 32. Index, mely 1948. októberében került kiadásra, kb. 4000 címet tartalmazott.

Felesleges azt gondolni, hogy csak teológiai kérdések képezhették az indexre tétel okát. Heinrich Heine-t például forradalmi gondolatok terjesztésével vádolták, ami nyilván nem a hitre, hanem a feudális Európa felforgatásával az egyház pozíciójának meggyengítésére lett volna alkalmas.

Bármilyen furcsa, Adolf Hitler Mein Kampf-ja nem került tiltásra, Balzac és Stendhal összes szerelmes regénye és Zola teljes életműve viszont igen.

"Természetesen" szerepelt rajta a Korán, a Talmud, sőt még a Biblia egyes kiadásai is, "köszönhetően" a reformációnak.

Magyar szerzők is kerültek indexre, így például Prohászka Ottokárnak három írása is.

Az index hivatalosan 1966. június 14-én szűnt meg, de a második vatikáni zsinat 1966-ban foglalkozott részletesen azzal a kérdéskörrel is, hogy továbbra is fenntartják a felelősséget a könyvekkel és más írásokkal kapcsolatban.

Amellett, hogy az indexre tevés, mint a betiltás, cenzúra szinonímája a köznyelv része lett, felmérhetetlen hatással volt a kulturális életre.

És véleményem szerint finoman szólva sem pozítiv hatással.

Ámen.

Annyian emlegetik manapság a Tízparancsolatot, hogy ezt választottam a következő témának. Nagy baj, hogy emlegetik, de ők sem tudnák felsorolni az összeset, igaz, a Biblia sem könnyíti meg a dolgukat, több okból is, de ezekről később.

A tízparancsolat (héberül: עֲשֶׂרֶת הַדִּיבְרוֹת ă`szeret haddivrót) a judaizmus és a kereszténység alapját képező legfontosabb vallási és erkölcsi parancsolatokat tartalmazza, amelyet a Biblia szerint Jahve (Isten) adott Mózesnek a Sínai-hegyen, 40 napos böjtje után, két kőtáblára írva.

A Tízparancsolat történetét most nem mesélem el, bár önmagában is érdekes. Egy későbbi posztban visszatérek majd rá, már csak azért is, mert manapság az is vitatott, hogy a Sínai-hegy valóban a Sínai-félszigeten van-e vagy nem és még sok érdekes tényező is körülveszi azt a bizonyos két kőtáblát.

A Biblia három helyen említi, ezek közül a legismertebb Mozes Második Könyve 20. fejezete.

1. "Senki mást ne tekints Istennek, csak engem."

2. "Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt."

3. "Uradnak, Istenednek a nevét ne vedd hiába, mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi."

4. "Gondolj a szombatra és szenteld meg."

5. "Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked."

6. "Ne ölj."

7. "Ne törj házasságot."

8. "Ne lopj."

9. "Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen."

10. "Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé."

A másik két említés a Második könyv 34. fejezete és az Ötödik Könyv 5:6-21.

A Második Könyvben 34. fejezetében említésre kerül a kovásztalan kenyér ünnepe, más néven pészah (héberül: פֶּסַח, görögül: πάσχα; zsidó húsvét, pászkaünnep) az egyiptomi kivonulás ünnepe. A kovásztalan kenyér a pászka, más néven macesz, pácá, laska. Ez volt a szegények és a rabszolgák kenyere. Nevezik nyomorúság kenyerének (lehem óni) is, hiszen a rabszolgasorban tengődő zsidóság ezt fogyasztotta napi eledelül. Az egyiptomi fogságból menekülő zsidóknak nem volt idejük és módjuk a tésztát megkeleszteni.

A Biblia Mózes könyvében a szombatot nevezi heti pihenőnapnak, a szövegben a szombat hetedik napként szerepel, visszautalva a teremtés történetére.

A vasárnap nem is olyan régen elég harciasan részt vett egy erősen politikai töltetű vitában, a vasárnapi zárvatartásban. Eredetileg a Bibliában a vasárnap a hét első, a teremtés napjának kezdőnapja. A hét utolsó napja a szombat volt (a munkavégzés tilalma tehát a hét utolsó napjára vonatkozott), az Újszövetségtől azonban a vasárnap lett a hét utolsó napja, húsvét vasárnapja miatt. Latin nyelvterületeken "Az Úr napja" a vasárnap jelentése.

Tehát:

1. A vasárnap=vásárnap finoman egy marhaság, semmi más, és nem észérv egy vitában.

2. Korábban Európában is a hét első napjaként tartották számon, és többek között az Amerikai Egyesült Államokban, Grúziában, Iránban, Izraelben, Kanadában, Örményországban és Portugáliában ma is az.

3. A Tízparancsolat a hét utolsó napjának tiszteletére vonatkoztatható, teljesen mindegy, hogy is hívják.

Térjünk vissza a parancsolatokra.

Az első három parancsolatot összeköti az, hogy "mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat."

A monoteizmus "kőbe vésése" mindez, azóta is ez az alapja mind a judaizmusnak, mind az abból eredeztethető kereszténységnek és az iszlám vallásnak is.

Utóbbi nem tévedés. Mohamed, mint próféta gyakorlatilag vallást gyártott. Bár a később történtek nem feltétlenül úgy alakultak, mint szerette volna, a Koránnal megalapozott iszlám vallás világvallássá vát. Rengeteget merített a judaizmusból és a kereszténységből is, például Ábrahámot (Ibráhím), Mózest (Múszá) és Jézust (Íszá) egyaránt prófétának ismeri el, és Mohamedet tekinti a „próféták pecsétjének”, azaz az utolsó, kinyilatkoztatásban részesülő prófétának.

Aki lenézi az iszlámot, nem tudom máshogy mondani, ostoba.

Az iszlám ugyanis túlmutat a dogmák és vallásgyakorlatok összességén, civilizációnak is tekinthető: híveit Mauritániától és Indonéziáig közös kultúra, közös hagyományok és az egyazon, vallást, erkölcsöt, jogot és mindennapi életet szabályozó jogrendnek (ez a saria) való engedelmeskedés köti össze. Mindehhez egészen a modern időkig a vallási és tudományos életben az arab nyelv általános használata társult. A tudományos és kultúrális élethez való hozzájárulásuk felbecsülhetetlen.

Egy későbbi posztban erre még visszatérek.

A tízparancsolat többi része egyszerűnek tűnhet, de nem az.

Az ortodox és protestáns keresztények a teljes eredeti szöveget használják, ezen belül a tíz parancsolat megegyezik a Mózes Második könyvében felsoroltakkal.

A katolikus és evangélikus tízparancsolat a második parancsolatot kihagyja, a szombat a katolikus katekizmus szerint az Úr napja, az evangélikus szerint ünnepnap. A katolikus kibontja a hamis tanúságtételt és a hazugság tilalmát is megemlíti. Illetve mindkettőre igaz, hogy az utolsó parancsolatot mindkét katekizmus szétbontja.

Mindezt csak ismertetőnek szántam, mélyebbre nem is ásnék a témában, hiszen teológus nem vagyok.

Remélem érdekes volt.

Ámen.

A poszt megírása során a Wikipedia és a Szent István Társulati Biblia vonatkozó részeire támaszkodtam.

Pár fogalmat érdemes tisztába tenni.

A poszt több Wikipedia szócikk felhasználásával készült, néhány kivételtől eltekintve csak a szerkesztés az én munkám.

A Biblia (koiné görög βιβλίον tekercs szóból) azoknak a könyveknek a gyűjteménye, amelyeket a zsidóság és a kereszténység Istentől sugalmazottnak és ennek okán szentnek fogad el, tehát a hit és az erkölcs területén általános mércének tekint. A teljes Bibliát szent jellegéből adódóan keresztény Szentírásnak is nevezik.

A Tanakh a héber Biblia, vagy más néven Ótestamentum, vagy Ószövetség. A Tanakh nyelve néhány szakasz kivételével, melyet arámi nyelven írtak, héber.

A kereszténység is szentnek és sugalmazottnak vallja a zsidóság Bibliáját, de mellettük ugyanilyen isteni tekintélyt és kötelező mércét tulajdonít azoknak az 1. században keletkezett írásoknak, amelyek Jézus életéről és tanításáról „tanúskodnak”, és amelyeket a hagyomány szerint az apostolok vagy azok tanítványai írtak, vagy jegyeztek le. Így a kereszténység két részre osztja a Bibliát: a zsidó Bibliát magában foglaló Ószövetségre  (Ótestamentum) és az apostoli írásokat tartalmazó Újszövetségre (Újtestamentum). Gramatának, azaz Írásoknak nevezték az ószövetségi és újszövetségi könyvek együttesét.

Itt egy érdekességet érdemes közbevetni.

A héber nyelv (melyet köznapi és hagyományos kifejezéssel zsidó nyelvnek is neveznek) az afroázsiai nyelvcsalád sémi ágába tartozó nyelv, Izrael Állam hivatalos nyelve, amelyet a 19-20. századi nyelvújítás tett alkalmassá a modern használatra. A nyelvet héber írással írják.

A manapság sokat emlegetett jiddis nyelv (saját nevén: ייִדיש) a germán nyelvek nyugati ágába tartozó nyelv, eredetileg az askenázi (= német) zsidóság nagy részének anyanyelve volt, amely felnémet származéknyelvként alakult ki német nyelvterületen a középkor folyamán. Ez a felnémet jellegű nyelv tartalmaz héber-arámi és ófrancia elemeket is. Egyes régiókban szláv elemek is belekerültek a jiddisbe, természetesen, ahol szláv nyelvi környezetben élt a jiddis, ott a nyelvtani szerkezetekre is hatással volt. Hosszú időn keresztül egyfajta „elrontott” német nyelvváltozatnak, zsargonnak nyilvánították. Terjedését a kereskedelem, ipar nagyban elősegítette, s később az üldöztetések elől menekülők által jutott el Magyarországra is.

A héber nyelvet a zsidók már a Krisztus születése előtti századokban egyre kevésbé használták, a mindennapi élet nyelve a hellenizált, utóbb római fennhatóság alá kerülő Júdeában az arámi és a görög, ill. valamelyest a latin  volt. A héber nyelv volt az összekötő kapocs a zsidó diaszpórák között.

A héber és jiddis nyelvre egy példamondatot választottam (forrás: https://wikivisually.com/lang-de/wiki/Jidisch (mindössze nyelvi példa)).

"Eben dieses Vermächtnis hinterließ mir vor Jahren in meiner lebendigen Heimatstadt ein alter Junggeselle, ein verwirrter Dichter mit einem langen Zopf hinten, ähnlich einem Besen aus frischem Birkenreisig. Niemand kannte seinen Namen, seine Herkunft."

Jiddisül kb. így néz ki: "עס איז געווען דעם לעגאַט לעבעדיק יאר צוריק אין מיין לעבעדיק כאָומטאַון פון אַן אַלט באָכער, אַ קאַנפיוזד פּאָעט מיט אַ" לאַנג צאָפּ הינטער, ענלעך צו אַ בעזעם געמאכט פון פריש בירקענרעזיג. קיינער ווייסט זיין נאָמען, זיין אָנהייב."

Jiddisül (német alapú átírásban): "Ot di zawoe hot mir ibergelosn mit jorn zurik in majn lebediker hejmschtot an alter bocher, a zedrumschketer poet, mit a langn zop ahinter, wi a frischer berjosewer besem. ß’hot kejner nit gewußt sajn nomen, fun wanen er schtamt."

Jiddisül a YIVO átírásában: "Ot di tsavoe hot mir ibergelozn mit yorn tsurik in mayn lebediker heymshtot an alter bokher, a tsedrumshketer poet, mit a langn tsop ahinter, vi a frisher beryozever bezem. S’hot keyner nit gevust zayn nomen, fun vanen er shtamt."

Németül tudók egyértelműen láthatják a német nylevi rokonságot.

(A YIVO egy 1925-ben Wilno-ban, a második lengyel köztársaságban (ma Vilnius, Litvánia) alapított szervezet, ami feladatául tűzte ki a jiddis nyelv és kultúra megőrzését, tanulmányozását, kutatását és tanítását. Jelenleg New York-ban működik és a Zsidó Történelmi Központ tagja.)

Az ószövetségi írások születésének időpontja az I.e. 2. évezredtől az I.e. 5. századig terjed, míg az újszövetségi írások az I. században, illetve az azt követő időszakban keletkezhettek.

A keresztény Bibliák sem azonosak, a katolikus Biblia tartalmazza a Makkabeusok I-II. könyvét, Tóbiás könyvét, Judit könyvét, a Bölcsesség könyvét, Jézusnak, Sirák fiának könyvét és Báruk könyvét, amelyek a protestáns fordításban nincsenek meg. Jeremiás könyvét és Jeremiás siralmainak könyvét pedig néha egynek, néha kettőnek számítják.

A Bibliát 1228-ban Stephen Langton canterbury érsek fejezetekre osztotta, majd 1541-ben Santes Pagnino, 1551-ben pedig Robertus Stephanus versekre osztotta az Ószövetséget, majd az Újszövetséget. Ma is ez a tagolás érvényes, Ezékiel 25:17 így Ezékiel próféta könyvének 25. fejezetének 17. versét jelöli, ez a 16. században a nyomtatás kezdetével alakult ki.

Csak egy apró, kulturális vonatkozású érdekesség: Ezékiel 25:17: "Nagy bosszút állok rajtuk, megfenyítem őket haragomban. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor bosszút állok rajtuk."

Ez pedig Quentin Tarantino és Samuel L. Jackson zsenialitása a Ponyvaregény című filmben (a magyar szinkron átirata): "Ezékiel 25:17 Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti a gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője és az elveszett gyermekek meglelője. Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, és amazokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek, és majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok!",

A kánon szó a bibliai iratokra alkalmazva a hit szabályát tartalmazó, az Istentől ihletett iratok együttesét, gyűjteményét jelenti.

A kanonizáció kifejezés azt jelenti, hogy az egyház elismerte az egyes iratok isteni ihletettségét (Isteni eredetét) és ezzel a kánonhoz való tartozását. Ha a kanonizáció folyamatáról beszélünk, akkor arról van szó, hogy mikor, miként ismerték fel, vagy ismerték el az egyes iratok kanonikus voltát és csatolták véglegesen a kánonhoz. A Biblia kanonizációja a 397-es III. Karthágói Zsinaton zárult le. A Biblia könyveihez hasonló, de az egyház által hamisítványnak (pszeudoepigráf) vagy nem Isten által sugalltnak ítélt, és ezért a kánonból kihagyott könyveket apokrifoknak nevezik. Az Újszövetségbe került Jelenések Könyve például még a 4. században is "gyanús" könyv volt.

Természetesen az apokrif iratok nem csak az Újszövetséggel kapcsolatban kerülnek elő.

Az Ószövetséghez kapcsolódóan 24 apokalipszis, 12 történeti mű, 8 testamentum, 5 költői mű, 3 levél, 2 imádság, 3 elő- és utószó, 6 apokrifon és 35 egyéb írás maradt fenn. Ezek a Kr. e. 3. század és Kr. u. 3. század között keletkeztek, bibliai szerzők művének tüntetik fel magukat. Sok közülük álmokat, látomásokat tartalmaz Ezékiel, Dániel és Zakariás stílusában. Jellemző rájuk a messiási királyság dicsőségének érzékletes leírása, úgyszintén élénk fantáziával írnak a teremtésről, angyalokról stb. Emellett maga az Ószövetség egyes könyvei utalnak íratokra (szám szerint összesen 16-ra), melyek azonban nem maradtak fenn.

Az Újszövetséghez kapcsolódóan 33 evangélium, 20 apostoli levél, 17 az apostolok cselekedeteivel kapcsolatos irat, 11 apokalipszis, 3 Máriáról szóló mű, 20 egyéb irat és 7 töredék maradt fenn, valamint számon tartanak 8 elveszett művet is.

A Biblia fordításainak száma felsorolhatatlan szinte, így csak említek néhány jelentőset.

Az első magyar nyelvű bibliafordítás feltehetően 1420 és 1430 között született Tamás kamanci oltáros pap és Újlaki Bálint belcsényi plébános munkájaként. Ez az úgynevezett Huszita Biblia.

Nem sokkal később Báthory László pálos szerzetes 1437–1457 között fordította magyarra a teljes Bibliát. Műve Mátyás király Corvinái között is helyet kapott, de annak a török hódoltság korában nyoma veszett.

Károli Gáspár fordítása az első fennmaradt teljes magyar Biblia fordítás. Ő az eredeti (óhéber és ógörög) Bibliát fordította, de munkájához felhasználta Luther német Bibliáját. Fordítása 1590-ben került kiadásra, ez a Vizsolyi-Biblia. Ezt a fordítást 1908-ban revideálta a Brit és Külföldi Bibliatársulat, ez a változat a ma használatos ún. Károli-Biblia.

Károlyi Gáspárt  a protestáns gyakorlat nevezi Károlinak, eredeti neve Radicsics Gáspár volt, de később a szülővárosáról Carolinak avagy Caroliusnak nevezte magát. 1529 körül született Nagykárolyban (ma Románia), családja a törökök elől menekült ide, a név alapján valószinűsíthetően szerb származásúak voltak.

A legelső fordítás a Tórából, a mózesi 5 könyvből készült héberről görög nyelvre. Ez a Septuaginta.

Szent Jeromos műve, a Vulgata a Septuaginta alapján készült latin nyelven.

A zsinagógákban a mai napig a Targumból, a Biblia arámi fordításából olvasnak.

Egyelőre itt megállok, úgyis előkerül még bőven elég érdekes apróság.

Ámen.

A "Megmérettetél és könnyűnek találtattál." mondás Dániel próféta könyvének 5. fejezetéből származik.

Pontosabban az eredetét ott kereshetjük.

Baltazár babiloni király (az írásmód változó, maradok ennél) lakomát rendezett a jeruzsálemi templom kirablását és megszentségtelenítését követően. Ennek során megparancsolta, hogy a bor felszolgálásához a templomból rabolt arany és ezüst edényeket használják.

"Ugyanabban az órában emberi kéz ujjai jelentek meg, és írni kezdtek a lámpással szemben a királyi palota falának mészfelületére. A király észrevette az író kéz ujjait."

Ittasan (egyébként is) ez elég ijesztő lehetett, Baltazárt sem hagyta hidegen, így az összes varázslót, jövendőmondót és egyéb hasonló szerzetet hívatta.

„Aki elolvassa ezt az írást, és tudtomra adja értelmét, bárki lesz is az, bíbort ölt, aranyláncot kap a nyakába, és harmadikként uralkodik országomban.”

Senki nem tudta elolvasni az írást, Baltazár egyre ijedtebb lett, de a királyné figyelmébe ajánlotta elődje, egyben atyja, Nebukadnezár egy hivatalnokát, Dánielt, aki a "a tudósok, varázslók, káldeusok és csillagjósok feje" volt.

Nem mondok nagy újdonságot, ha azt mondom, Dániel Júdeából származott, fogolyként került az udvarba, ezért egészen biztosan borzasztóan szompatizált a babiloni uralkodókkal és birodalommal.

Dániel valószínűleg a dráma tanszakot is elvégezte, így megfelelő körítést rögtönzött, majd jött a lényeg:

"Az írás, amelyet felrótt: Mené, mené, tekél és parszin. A szavaknak ez a jelentésük: Mené: Isten számba vette a királyságodat, és véget vetett neki. Tekél: megmért a mérlegen és könnyűnek talált. Parszin: feldarabolta országodat, aztán a médeknek és a perzsáknak adta.” Akkor Baltazár parancsára Dánielt bíborba öltöztették, aranyláncot tettek a nyakába és közhírré tették, hogy az országban ő a harmadik uralkodó."

Mint minden jó sztori a Bibliában, ez is tanulság és magyarázat nélkül ért véget, így:

"Még ugyanazon az éjszakán megölték Baltazárt, a káldeusok királyát. ".

Nos, Dániel (mint azt a Biblia is írja) művelt és intelligens ember volt, ráadásul zsidó fogolyként nem volt túl nagy babiloni szimpatizáns.

A falra írt felirat három mértékegység arámi nyelven.

A méne 50 (vagy 60) sékelnek megfelelő ősi közel-keleti súlymérték, illetve pénzmennyiség (görögül mina).

A tekel mezopotámiai eredű súlymérték (kb. 11 g), illetve pénzmennyiség (héberül sékel).

Az ufarszin (parszin, peresz, parszu) fél mina.

A megmérettettél és könnyűnek találtattál tehát Dániel próféta könyvéből származik, de eredete sokkal inkább Dániel intelligenciája, mint a címben emlegetett mondat (ami nem is mondat).

Az alábbiak mindössze vélemény:

Képzeljetek el egy halom babiloni főembert és asszonyt egy lakoma csúcspontján, bort vedelve a jeruzsálemi templom kegytárgyaiból. Tegyétek hozzá Dánielt, aki Júdeából származó fogoly zsidó volt. Add hozzá, hogy a jeruzsálemi templom a mai napig a judaizmus féltve őrzött kultúrkincse, a vallás szimbolikus központja.

Nem kell túlgondolni, mi is történhetett a valóságban. Ennél jóval kisebb dologért is halt már meg uralkodó, azt meg már a történelmi hagyomány kötötte össze, hogy Baltazárral a birodalom is pusztulásnak indult.

Az átírások miatt némi pontosítás:

Baltazár ---- Bél-sar-uszur (Károli Gáspárnál Belsazár)

Nebukadnezár ----  II. Nabú-kudurri-uszur (Károli Gáspárnál Nabukodonozor)

A méne, méne, tekel, ufarszin Károli Gáspár fordításából származik. Ezeket többnyire nem fordítják le a Bibliában, ezért közismert az arámi nyelvű alak.

A poszthoz ismét a Szent István Társulat fordítását használtam, valamint a mértékegységekhez és az uralkodók nevének átírásához a Wikipédia oldalt.

Ámen.

Az onánia szót biztosan sokan hallották már. Most ezért névadójáról Onánról fogok mesélni.

Az onánia (http://meszotar.hu)

1. A pénisz kihúzása a hüvelyből az ejakulació előtt, fogamzásgátlás céljából.

2. Nemi önkielégítés (maszturbáció)

Nos, az onánia szó névadója Onán, Júda fia. Júdának három fia volt, Er (más hivatkozásban Her), Onán és Séla. Elsőszülöttje Er "bűnös volt Isten szemében", ezért Isten megölte, Mózes első könyvének 38. fejezetéből azonban mindössze ennyi derül ki, az nem, hogy mi volt a bűne, lényeg, hogy Támárral való házassága gyermektelen volt, így az akkori törvények szerint Júda másodszülöttje, Onán lett volna az örökös, de a szabályok azt is előírták számára és erre Júda is felkérte/felszólította, hogy vegye kezelésbe bátyja özvegyét és gondoskodjon utódról.

„Élj bátyád feleségével, teljesítsd vele szemben a sógori kötelességet, s így gondoskodj utódról bátyád számára.”

Onán tisztában volt azzal, hogy a gyermek nem az övé lesz (hiszen hivatalosan nem a felesége), hanem bátyjáé, ezzel nem ő fog örökölni, ezért "valahányszor együtt volt bátyja feleségével, magját a földre ontotta, nehogy utódot támasszon bátyjának.".

A fenti idézet a korai értelmezésekben önkielégítést jelentett,  holott a szövegkörnyezet ezt nem támasztja alá.

Mai fejjel nézve lehetett volna ennek inkább értelme, hiszen a férfiak megtermékenyítőképessége, összefüggésben a spermaszámmal egy önkielégítés után ideiglenesen lényegesen csökken. Akkori értelemben viszont, mivel Onán nem nagyon tudott óvszerért beugrani a benzinkútra és Támár sem tudott fogamzásgátlót felíratni a háziorvosával vagy a nőgyógyászával, ez inkább a megszakított közösülést jelenthette.

Az idézett mondat vezetett ahhoz, hogy a kereszténység korai időszakától kezdve az önkielégítés megjárta a maga poklát (és a mai napig zavart kelt konzervatív körökben), annak ellenére, hogy az állat és növényvilágban is jelen van.

Az értelmezésnek nem segített az sem, hogy Er után (akiről nem derül ki mi volt a bűne) Isten Onánt is megölte, mivel apja parancsát, egyben az akkori szokásjogi szabályokat nem teljesítette.

Júda és Támár története persze korántsem ért véget itt, hiszen a harmadik fiú Séla még életben volt.

Júda hazaküldte Támárt apjához, míg Séla fel nem nő, mivel Isten három fiából kettőt már hidegre tett ezért joggal aggódott, hogy, ha Séla is erre a sorsra jut, örökös nélkül hal meg.

Ez mind szép és jó lett volna, ha szándékai tiszták lettek volna, de miután felesége elhunyt és a gyászév letelt, Júda Timnába ment a juhait nyírni. Támár mikor ezt megtudta, levetette az özvegyi ruháját, fátyollal fedte el az arcát és kiült a Timnába vezető út mellé, mivel azt azért tudta, hogy Séla már felnőtt, de mégsem adták hozzá. Júda azt hitte, hogy fizikai közérzetet javító szolgáltatást nyújtó egyéni vállalkozó, és történt ami történt, cserébe Támár csak zálogot és egy kecskebakot kért.

Rövidre zárom, mert a Bibliában nincs benne a tanulság én meg inkább nem mennék bele.

Támár teherbe esett és később a zálogokkal bizonyította, hogy ikreinek Júda az apja.

Két dolog azért felmerül bennem:

1. Gratulálok Júdának, hogy a saját menyét nem ismerte fel, holott nyilván nem teljesen felöltözve lelték kedvüket egymásban.

2. Ert mindenféle magyarázat nélkül ölte meg Isten. Onán bűne az volt, hogy szembeszegült Isten törvényeivel és a szokásjoggal. Júda kurvázott és ugyan tudomása nélkül, de a saját menyét ejtette teherbe. Támár nem épp tiszta szándékkal prostituáltnak öltözött és így szerzett örökséget ikreinek Sélával szemben. Fogalmam nincs Júda és Támár hogyan és legfőképp miért maradt életben, valószínűleg Isten akkor nem ért rá, vagy már unta a sztorit.

Ti remélem nem untátok.

Ámen. (lefordítva annyit jelent, "úgy legyen").

A poszt megírásához nem Károli Gáspár fordítását használtam, annak régies nyelvezete miatt, hanem A Szent István Társulati Biblia szövegét. Utóbbi A Szent István Társulat Szentírás-Bizottságának fordítása.