Annyian emlegetik manapság a Tízparancsolatot, hogy ezt választottam a következő témának. Nagy baj, hogy emlegetik, de ők sem tudnák felsorolni az összeset, igaz, a Biblia sem könnyíti meg a dolgukat, több okból is, de ezekről később.

A tízparancsolat (héberül: עֲשֶׂרֶת הַדִּיבְרוֹת ă`szeret haddivrót) a judaizmus és a kereszténység alapját képező legfontosabb vallási és erkölcsi parancsolatokat tartalmazza, amelyet a Biblia szerint Jahve (Isten) adott Mózesnek a Sínai-hegyen, 40 napos böjtje után, két kőtáblára írva.

A Tízparancsolat történetét most nem mesélem el, bár önmagában is érdekes. Egy későbbi posztban visszatérek majd rá, már csak azért is, mert manapság az is vitatott, hogy a Sínai-hegy valóban a Sínai-félszigeten van-e vagy nem és még sok érdekes tényező is körülveszi azt a bizonyos két kőtáblát.

A Biblia három helyen említi, ezek közül a legismertebb Mozes Második Könyve 20. fejezete.

1. "Senki mást ne tekints Istennek, csak engem."

2. "Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt."

3. "Uradnak, Istenednek a nevét ne vedd hiába, mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi."

4. "Gondolj a szombatra és szenteld meg."

5. "Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked."

6. "Ne ölj."

7. "Ne törj házasságot."

8. "Ne lopj."

9. "Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen."

10. "Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé."

A másik két említés a Második könyv 34. fejezete és az Ötödik Könyv 5:6-21.

A Második Könyvben 34. fejezetében említésre kerül a kovásztalan kenyér ünnepe, más néven pészah (héberül: פֶּסַח, görögül: πάσχα; zsidó húsvét, pászkaünnep) az egyiptomi kivonulás ünnepe. A kovásztalan kenyér a pászka, más néven macesz, pácá, laska. Ez volt a szegények és a rabszolgák kenyere. Nevezik nyomorúság kenyerének (lehem óni) is, hiszen a rabszolgasorban tengődő zsidóság ezt fogyasztotta napi eledelül. Az egyiptomi fogságból menekülő zsidóknak nem volt idejük és módjuk a tésztát megkeleszteni.

A Biblia Mózes könyvében a szombatot nevezi heti pihenőnapnak, a szövegben a szombat hetedik napként szerepel, visszautalva a teremtés történetére.

A vasárnap nem is olyan régen elég harciasan részt vett egy erősen politikai töltetű vitában, a vasárnapi zárvatartásban. Eredetileg a Bibliában a vasárnap a hét első, a teremtés napjának kezdőnapja. A hét utolsó napja a szombat volt (a munkavégzés tilalma tehát a hét utolsó napjára vonatkozott), az Újszövetségtől azonban a vasárnap lett a hét utolsó napja, húsvét vasárnapja miatt. Latin nyelvterületeken "Az Úr napja" a vasárnap jelentése.

Tehát:

1. A vasárnap=vásárnap finoman egy marhaság, semmi más, és nem észérv egy vitában.

2. Korábban Európában is a hét első napjaként tartották számon, és többek között az Amerikai Egyesült Államokban, Grúziában, Iránban, Izraelben, Kanadában, Örményországban és Portugáliában ma is az.

3. A Tízparancsolat a hét utolsó napjának tiszteletére vonatkoztatható, teljesen mindegy, hogy is hívják.

Térjünk vissza a parancsolatokra.

Az első három parancsolatot összeköti az, hogy "mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat."

A monoteizmus "kőbe vésése" mindez, azóta is ez az alapja mind a judaizmusnak, mind az abból eredeztethető kereszténységnek és az iszlám vallásnak is.

Utóbbi nem tévedés. Mohamed, mint próféta gyakorlatilag vallást gyártott. Bár a később történtek nem feltétlenül úgy alakultak, mint szerette volna, a Koránnal megalapozott iszlám vallás világvallássá vát. Rengeteget merített a judaizmusból és a kereszténységből is, például Ábrahámot (Ibráhím), Mózest (Múszá) és Jézust (Íszá) egyaránt prófétának ismeri el, és Mohamedet tekinti a „próféták pecsétjének”, azaz az utolsó, kinyilatkoztatásban részesülő prófétának.

Aki lenézi az iszlámot, nem tudom máshogy mondani, ostoba.

Az iszlám ugyanis túlmutat a dogmák és vallásgyakorlatok összességén, civilizációnak is tekinthető: híveit Mauritániától és Indonéziáig közös kultúra, közös hagyományok és az egyazon, vallást, erkölcsöt, jogot és mindennapi életet szabályozó jogrendnek (ez a saria) való engedelmeskedés köti össze. Mindehhez egészen a modern időkig a vallási és tudományos életben az arab nyelv általános használata társult. A tudományos és kultúrális élethez való hozzájárulásuk felbecsülhetetlen.

Egy későbbi posztban erre még visszatérek.

A tízparancsolat többi része egyszerűnek tűnhet, de nem az.

Az ortodox és protestáns keresztények a teljes eredeti szöveget használják, ezen belül a tíz parancsolat megegyezik a Mózes Második könyvében felsoroltakkal.

A katolikus és evangélikus tízparancsolat a második parancsolatot kihagyja, a szombat a katolikus katekizmus szerint az Úr napja, az evangélikus szerint ünnepnap. A katolikus kibontja a hamis tanúságtételt és a hazugság tilalmát is megemlíti. Illetve mindkettőre igaz, hogy az utolsó parancsolatot mindkét katekizmus szétbontja.

Mindezt csak ismertetőnek szántam, mélyebbre nem is ásnék a témában, hiszen teológus nem vagyok.

Remélem érdekes volt.

Ámen.

A poszt megírása során a Wikipedia és a Szent István Társulati Biblia vonatkozó részeire támaszkodtam.