Az onánia szót biztosan sokan hallották már. Most ezért névadójáról Onánról fogok mesélni.

Az onánia (http://meszotar.hu)

1. A pénisz kihúzása a hüvelyből az ejakulació előtt, fogamzásgátlás céljából.

2. Nemi önkielégítés (maszturbáció)

Nos, az onánia szó névadója Onán, Júda fia. Júdának három fia volt, Er (más hivatkozásban Her), Onán és Séla. Elsőszülöttje Er "bűnös volt Isten szemében", ezért Isten megölte, Mózes első könyvének 38. fejezetéből azonban mindössze ennyi derül ki, az nem, hogy mi volt a bűne, lényeg, hogy Támárral való házassága gyermektelen volt, így az akkori törvények szerint Júda másodszülöttje, Onán lett volna az örökös, de a szabályok azt is előírták számára és erre Júda is felkérte/felszólította, hogy vegye kezelésbe bátyja özvegyét és gondoskodjon utódról.

„Élj bátyád feleségével, teljesítsd vele szemben a sógori kötelességet, s így gondoskodj utódról bátyád számára.”

Onán tisztában volt azzal, hogy a gyermek nem az övé lesz (hiszen hivatalosan nem a felesége), hanem bátyjáé, ezzel nem ő fog örökölni, ezért "valahányszor együtt volt bátyja feleségével, magját a földre ontotta, nehogy utódot támasszon bátyjának.".

A fenti idézet a korai értelmezésekben önkielégítést jelentett,  holott a szövegkörnyezet ezt nem támasztja alá.

Mai fejjel nézve lehetett volna ennek inkább értelme, hiszen a férfiak megtermékenyítőképessége, összefüggésben a spermaszámmal egy önkielégítés után ideiglenesen lényegesen csökken. Akkori értelemben viszont, mivel Onán nem nagyon tudott óvszerért beugrani a benzinkútra és Támár sem tudott fogamzásgátlót felíratni a háziorvosával vagy a nőgyógyászával, ez inkább a megszakított közösülést jelenthette.

Az idézett mondat vezetett ahhoz, hogy a kereszténység korai időszakától kezdve az önkielégítés megjárta a maga poklát (és a mai napig zavart kelt konzervatív körökben), annak ellenére, hogy az állat és növényvilágban is jelen van.

Az értelmezésnek nem segített az sem, hogy Er után (akiről nem derül ki mi volt a bűne) Isten Onánt is megölte, mivel apja parancsát, egyben az akkori szokásjogi szabályokat nem teljesítette.

Júda és Támár története persze korántsem ért véget itt, hiszen a harmadik fiú Séla még életben volt.

Júda hazaküldte Támárt apjához, míg Séla fel nem nő, mivel Isten három fiából kettőt már hidegre tett ezért joggal aggódott, hogy, ha Séla is erre a sorsra jut, örökös nélkül hal meg.

Ez mind szép és jó lett volna, ha szándékai tiszták lettek volna, de miután felesége elhunyt és a gyászév letelt, Júda Timnába ment a juhait nyírni. Támár mikor ezt megtudta, levetette az özvegyi ruháját, fátyollal fedte el az arcát és kiült a Timnába vezető út mellé, mivel azt azért tudta, hogy Séla már felnőtt, de mégsem adták hozzá. Júda azt hitte, hogy fizikai közérzetet javító szolgáltatást nyújtó egyéni vállalkozó, és történt ami történt, cserébe Támár csak zálogot és egy kecskebakot kért.

Rövidre zárom, mert a Bibliában nincs benne a tanulság én meg inkább nem mennék bele.

Támár teherbe esett és később a zálogokkal bizonyította, hogy ikreinek Júda az apja.

Két dolog azért felmerül bennem:

1. Gratulálok Júdának, hogy a saját menyét nem ismerte fel, holott nyilván nem teljesen felöltözve lelték kedvüket egymásban.

2. Ert mindenféle magyarázat nélkül ölte meg Isten. Onán bűne az volt, hogy szembeszegült Isten törvényeivel és a szokásjoggal. Júda kurvázott és ugyan tudomása nélkül, de a saját menyét ejtette teherbe. Támár nem épp tiszta szándékkal prostituáltnak öltözött és így szerzett örökséget ikreinek Sélával szemben. Fogalmam nincs Júda és Támár hogyan és legfőképp miért maradt életben, valószínűleg Isten akkor nem ért rá, vagy már unta a sztorit.

Ti remélem nem untátok.

Ámen. (lefordítva annyit jelent, "úgy legyen").

A poszt megírásához nem Károli Gáspár fordítását használtam, annak régies nyelvezete miatt, hanem A Szent István Társulati Biblia szövegét. Utóbbi A Szent István Társulat Szentírás-Bizottságának fordítása.